Érintetlenek; Q 5858

54 ISTVÁN Nekem nem kell a villany. GYURI Nekem se. ISTVÁN Akkor oltsd el. GYŰRI Oltsd el te. ISTVÁN Ki adott neked tüzet az előbb? GYURI Te adtál. ISTVÁN Hát akkor? GYURI Jó van, jó van, de holnap nem vetem meg az ágyat! ISTVÁN Te vagy a soros! GYURI Nem én vagyok a soros! Ma is helyetted csináltam, mert nem voltál itthon. Mindig én csinálom. ISTVÁN /fenyegetően/ Hol voltam tegnap? GYURI Iskolában. ISTVÁN Kötelező volt elmenni? GYURI Igen. ISTVÁN Na hát akkor? Holnap te fogod megvetni és kész! Vagy beverem a pofád! Most pedig oltsd el a villanyt. GYURI Azért sem oltom el. ISTVÁN Nem? Szétrúglak. GYURI Te is leolthatod éppen ugy. ISTVÁN /hangsúllyal/ Most már azért is neked kell. De gyorsan! ASSZONY /bejön/ Miféle vita ez itt, gyerekek? A Győző nem tud aludni, ti is aludnátok inkább. GYŐZŐ /felül/ Na most folytad te! Vitatkozz velük te, tovább. ASSZONY Már az is baj, ha rájukszólok? GYÖZÖ На miattam szólsz, idegesit. ASSZONY Idegesit? Micsoda nyakatekert természeted van! GYOZÖ /gesztikulál/ Hegedű vagyok, csak tudni kell rajtam játszani. ASSZONY Mi vagy te, hegedű? Hülye vagy te fiam. GYÖZÖ Akkor meg hagyj aludni. ASSZONY Hagylak én, persze, hogy hagylak, hisz korán kell felkelned, jaj, az is, megint uj helyre mész dolgozni. Csak most ez jó legyen, hogy már ne vándorolj annyit. Hogy már megnyugodjak veled. Próbáld meg összeszedni magad fiam. Szünet. Na aludjatok, leoltom a villanyt. /Sötét, majd a másik szoba, Józsi ül az ágyon, az Asszony bejön./