Hamlet és Julia; Q 5854

- 9 Julia: Fázom, csukjuk be az ablakot. Brrr. egészen libabőrös lettem! Nézd! / a fiu bec3ukjs az ablakot, a lány hangulata hirtelen elkomorodott/ Attila: Aztán karácsony előtt találkoztunk másodszor. Julie: Igen. Attila: /észreveszi a lány hangulatát, felemeli az állát/ Mond, Miért nem akartál velem találkozni akkor ennyi ideig? Pedig töb $zör üzentem neked, telefonáltam is. Valaki fölvette a kagylót és letette, illőször azt hittem tévedés. De másodszor ugyanez történt. Mi bajod volt akkor? Julia: Semmi különös, semmiség. A torkom fájt, még lázam is volt. Képzeld? /rosszul hazudik/ Igen nagyon lázas voltam. Attila: is -miatt volt zűröd az osztályfőnökkel? Julia: Kein, dehogy? csak.• .csak az orvosi igazoláson valami elirás volt. Igen, az orvosi igazolás nem volt pontosan kiállitva. Judod mennyit dolgoznak az orvosok, azőrakozottak és egy ilyen fontos igazolást elirnak. Iket is meg lehet érteni, /hirtelen elhallgat/ Attila: Julia: Attila: Julia: Mi történt? Semmi, igazán semmi. Csak sajnáltam az orvosokat egy kicsit. Most? Igen, Miért? Mindegy feikor sajnáljuk, re gel vagy este, de egyszer meg kell tenni. Кед szeretek beteg lenni. Ritkán voltam beteg. К »nyaró, bárányhimlő ilyen kis apróságok, de ezekre sem szeretek visszagondolni.