Hamlet és Julia; Q 5854

-Ja Julia: ülég volt.... alig kapok.... levegőt....ezt jól....tudod csi....nálni ugy...ver a szivem....majdki....ugrik...nézd csak..../ártatlanul a fiu kezét a szive főié tesz. Ä levegő hirtelen átforrósodik körülöttük. Mindketten hirtelen elkomolyodnak, mereven nézik egymást. 4 fiu erősen, vadul magcsókolja a lányt, aki végül ráborul a fiu vállára/ Hühhh, most még jobban kalapál. Attila: Mutasd! /Julie erőien fogja a fiu kezé* és nevet/ Julia: Szörnyű meleg van, akár juliusban...Kyissuk ki az ablakot egy kicsit. Gyere. Ki hinné, hogy odakint minusz 15 fok van? /А fiu kinyitja az ablakot/ De jó. Nézd esik a hó. Hem szép? щгу lélek sincs az utcán. Ainyujtja a kezét/ Nézd minden egyes pehely egy-egy csillag. Hát nem csodálatos? Csillagokat hullat nekünk az ég, csak ki kell nyujtanunk a kezünket érte. Hm? Attila: Igen, csak már is piszkos löttyé olvad. Julia: Nem baj. Kinyújtom a kezem és máris ezer csillagot fogok ismét • Nemsokára éjfél. Uj nap, uj ünnep. Látod most boldog vagyok, pedig majdnem elrontottuk ezt az estét. Kár lett volna, nem? /А fiu nem szól/ Ne nézz igy rám, nera vagyok bolond. T Ián csak annyiban, hogy nem szégyelem ezt elmondani .... Dehát valakinek csak el kell mondanom, te kinek mondjam ha nem neked? uclod, azt hiszem az a baj, hogy manapság az emberek széfyenlik a saját érzéseiket, mert ez ma nem divat, in nem. 'n boldog vagyok, hogy ezt néked elmondhatom. Mit csináljak? Attila: Szép vagy Juli, ilyen szépnek még nem láttalak /megcsókolja/ Julia: Ez nem is igaz. zt ezért mondtad, mert valamit kellett mondanod. Ugye! Pedig ha jól rámnéznél, láthatnád, hogy