Hamlet és Julia; Q 5854
29 Julia: tatos volt. кат kérdezett semmit. Mikor azt mondtam neki /folyt./ S Zeretnék maradni, egy szót sem szólt. Azt hitte összevesztem a szüleimmel és megmondtam hotoá megyek. Mindenki, 6 is komálj megfontolt lánynak tart. Szóval ott maradtam nála, 3 reggel elment dolgozni, férje nincs, hét éve elvált, egyedül mar dtam, feküdtem az ágyon és bámultam a mennyezetet. Úgyis mondhatnám gondolkoztam, irre talál jó volt ez a kirucc;nós, másra alig. De ez is valami. A harmadik napon felhívtam a Terust a gyárban, hogy haza megyek. Csak annyit mondott "Jól van Juli, neked már tudnod kell mit csinálsz, elvégre neme okára már érettségizel. Csak egyre szeretnélek figyelmeztetni Juli. Az ember ilyesmit csak egyszer csinálhat. Szervusz. Aztán letette о kagylót. 'udtam hogy nem lelkesedett túlzottan ezért a kirándulásért, csak nem szólt. Hazaindultam. Mikor befordultam a Városmajor utcába, hirtelen megláttam anyámat, de ó nem vett észre, linden ismerős volt rajta, mégis ugy tünt mintha évek óta nem láttam volna. Kiabáltam volna, de valami visszatartott. Az volt az érzésem, nem szabad megzavarnom, mintha arra koncent ált volna, hogy rendesen menjen. Nem tudom érted-e? Mintha nem sima eszfal ton, hanem drótakadályok között ment volna, ikor körülbelül három lérésnyire lettünk egymástól, hirtelen felnézett és meglátott, /könnv-еs lesz a szeme és egy pillanatra elhallgat/... A furcsa az volt, hogy egy könny nem jött ki a szememből, mikörben anyám zokogott. Ké_ sőbb rájöttem miért, mert ezen én is csodálkoztem. Tudod, minden marhaságon tudok sir ni, de ekkor nem ment. Rájöttem arra, hogy a viszontlátás neki örömet, nekem pedig fájdalmat okozott. Mikor végül egymásra néztünk borzasztóan sajnáltam. Igen. Szomorú, de igy van. öregnek láttam és meggyötörtnek. Lehet, hogy addig is ilyen volt, csak nem vettem észr , lehet hogy eltűnésem tette ilyenné, nem tudom. Azóta valahányszor ránézek nem tudok ettől az érgéstől szabadulni. Azóta van bennem valaai, ami talán leginkább a részvéttel azonos. Ivem tehetek róla és sokszor szégyelem
