Hamlet és Julia; Q 5854
«»2 е" /А fiu arra fordul, nézi a leányt./ Julia: Összetéveszt valakivel <5 nemes ura®. A keresztségben nem az Ophélia név jutott nekem. Hála Istennek. Julia lettem. Julia tetőtől-talpig. ISgyszerü nem hivalkodó, ha megengedi nekem tetszik. És önnek,szé) idegen? /a fiu nézi, nem szól. A lány érzi, elvétette a hangot/.••Szia. ügy eltűntél mint Hamlet király szelleme. Agyonkerestelek az egész épületben csak arra nem gondoltam, hogy é >p itt talállak. Magányosan, összeroskadva az élet terhétől./ elhallgat. A fiu nem válaszol/.. Fáradt vagy? nem csodálnám^ha az lennél. Fárasztó szerep, de csodálatos. Istenien csináltad. Olyan sikered volt, becsszó irigyeltelek. Bizony, áokan mondták,-ebből a fiúból remek szinész lenne. ényleg^Titij erre nem gondoltál?/még mindig nem kap választ/- Én igazán megértem, ezen valóban gondolkodni kell, magam is sokat töprengtem rajta, de mindig csak az jött kisszinészaő leszek. Hm? Iát ezt nem is lehet olyan hamar eldönteni, mindenesetre a tehetséged megvan hozzá. Amikor bejelentetted a színészeket, tudod?...az a jelenet amelyben azt mondod....egy jelenet közel jár ahhoz, amint atyám halálát elmodtam neked, kérlek,...nem tudom miért, de borzasztóan i sajnáltalak, ügy remegtél, mintha az érettségiző bizottság előtt álltál volna, ilég a hangod is remegett ./hirtelen elhallgat/ Oly n átéléssel mondtad /a fiu hirtelen feláll, elpöccinti a cigarettát és megfordul/-A művész szemérmesen léha jtja fejét, mikor dicsérik. Mindig tudtam értékelni a szerénységet. Hódolat érte. Attila: /hirtelen megfordul, dühösen kifakad/ flég volt! Ha azért jötték, hogy gúnyolódjál rajtam, akkor vedd tudomásul, rosszkor jöttél. íincs olyan jó kedvem, mint neked. Most nem tudlak szórakoztatni. Ha olyan jól érzed magad, tessék ott az ajtó. Biztosan találsz partnert, akivel szórakozhatsz, gúnyolódhatsz, amennyi jól esik. hngem hagyj békén. ....... mire vársz?