Az asszony; Q 5852

_ 2 Kubinyiné. Tiz éve? Miért mond ilyent kedves Szontágh?.... mikor ... hiszen... tiz évvel ezelőtt maga egyáltalán nem belém... hanem... másba volt s zerelmes... Szontágh Pál. Én? Asszonyom, Ön téved! Kubinyiné. / nevet / Soha! Annyira ismerem a losonci társaságot, hogy behunyt szemekkel megmondom, ki, kié, mikor és hol... Igen. Maga akkor a kis.../ incselkedve / Kimondhatom? Szontágh Pál. _/ meghajol / On mondta, hogy nincs titkom asszonyom előtt. Fos, tehát Erzsike. A kis barnaszemű, szépivü szemöldökű Fráter Erzsi... Akkor ő volt a maga ideálja! Tagadja le, ha meri! Meg kell hajolnom az ön kitűnő emlékezőtehetsége előtt. Ám azóta sok viz lefolyt az Ipolyon... s a / felsóhajt / Dunán még több... Igen, tudom, mire ez a sóhaj. Ez már nem Erzsikének szólt... hanem ancrak a férfinek, ki a Duna mellett I tölti most idejét. Remélem nem sokáig. A megye az anya kérvényét rendben továbbitotta. I Annáét? Kos, az 5 vaskakarata és utánajárásának szivósvága még Bachot is megtöri. Reméljük, Madách Imrét hamarosan közöttünk üdvözölhetjük. I Börtöne kapuját egy anyai sziv döngeti. És a feleség? / meglepetve / Igaz, a feleség. Hiszen innen''indultunk el... nos... ő... még mindég szép asszony... / kívülről erőteljes csengetés, Kubinyiné kisiet és « • , к . ) * Kubinyiné. Szontágh Pál I Kubinyiné. Szontágh Pál Kübiny JL. né. Szontágh Pál. kubinyiné. Szontágh Pál. Í r