Az asszony; Q 5852

Madách Iffire, if. Erzsébet. Madách Imre. P. Erzsébet. Madách Imre %dách Imre. P. Erzsébet. Madách Imre. P. Erzsébet. Madách Imre. P. Erzsébet. Madách Imre. Sajnálsz? ве sajnálj, önmagadat sajnáld, ki nem tuds szenvedélyeicen úrrá lenni... Megpróbáltam Emi. De elhagyatva, támasz nélkül, talajtalan, gyökértelen lettem, ki mint imbolygó fény ide-oda röppen... S a fény, a cslóka lidérc fény, hol gyengén, hol erő sebben pislákolva, hamis és téves utakra viszi a lelked. Erzsi! Bem akarsz hát, nem tudsz soha felülemelkedni gyarlóságaidon? gyarlóságaim emberi gyarlóságok, és én'nem lehetek Isten, légnélküli Mindenható! Ember vagyok!...Éva! Erzsi. Próbálj meg néhány percre felemelkedni... Képzeld el, hogy mi most a végtelen űrben vagyunk, hol nincs sziv, csak fej, mely gondolkodik... Ugy, ugy, ülj le, és beszéljünk mi ketten: két tiszta fej egymással... / teljes sötétség, hol csupán a két fej látható egymással szemben, profilban. A két fej egyike a beszéd hevében hol feljebb emelkedik, hol lejjebb süllyed / Mondd meg nekem, miért hagytál el? Mert szerettelek. Szerettél és mégis elhagytál? Annyira szerettelek, hogy nem birtam el magasságodat Emberi közelségre vágytam, mert nem tudtam repülni veled... És ezt az emberi közelséget nem ka.;tad meg tőlem? Bem. Annyira magasan volt 11 fölöttem, hogy én, az esendő lény, már nem birtam szárnyalni. Megperzselt a földi láng""... és lezuhantam... Megpróbáltalak felemelni magamhoz...