Az asszony; Q 5852

- 19 - ч még ébren a pislogó, kihunyni alfaré mécsesét. Ez a * nap talán évekig hosszabit ja, ha kibirja. Szomorú dolog ezt igy, világos tiszta fejjel látni, de meg kell tenni... Szontágh Pál. Értem tekintetes asszony. S nyilván igaza van. Sajnos egy élet megmentéséért egy másikat kell feláldozni... Majthényi Anna. Gondolja, hogy feláldoztuk a másikat? Igaz. Valóban, ugy látézik. De, maga látta Emi életét kilenc éven át. Az indulás előttről. Ennek az asszonynak, saj nos, nincs más utja. Szenvedélye, erős-érzéki vágya / menthetetlenül sodorja végzete felé. nincs más utja. S ha nincs, akkor legalább a környezetét meg kell a bomlástól menteni...' Szontágh Pál. Rendkivül hidegen látja a dolgok állását tekintetes asszonyom. Szinte... ugy érzem..., hogy ilyen hideg és kristálytiszta logikával már-már nem is szabadna emberi sorsokat... elnézését kérem az elszólásomért... Majthényi Anna. Valóban igaza van. Hidegen és csupán az élet logikájával mérlegelek. Azonban kénytelen vágyok rá. %zudnék, ha azt mondanám, nem sajnálom ezt a szerencsétlen szenvedélyű asszonyt. Végtelenül sajnálom. Ám Imre lángoló szivével nem mérhetem. Még akkor sem, h.a, mint ő mondja, gyűlölném. Nem lehet mérnem, mert ebben a családban egy beteges férfi és egy szenvedélyes asszony mellett van még három ártatlan lélek, akikért felelősséggel tartozunk. S ők, ha sejtenek is valamit, de minderről nem tudhatnak. Apjuk helyett majdan nevelőjüknek kell lennem, és a felelősséget másként nem vállalhatom... / Madách Imre. / be / Pali téged v'runk. Lágy szives befáradni hozzám