Te is adós vagy; Q 5845

62. Magda: Te eosea feledkezel meg magadról г Illés: Dühömben ie tudok uralkodni * szavaimon. Magda: Ridegre edzett ember vagy, Illés. Illést /Megdöbben/ Ridegre edzett? Hm. /Keserűen/ Ridegség, ha az ember vigyáz magéra? Ridegség az önvédelem? Hem akarok fájdalmat okozni sem itgamak, &Ж máénak* Magda: Mégis hazudtál. Hazudtad a szerelőt. Illés: Te nem tudod, аеш tudhatod Magda: Hem iz akarok tudni semmit! Most már! A zílaet/ Eredj innen! Minek jöttél ide? Minek, minek? /А kezét tördeli/. Illés: zt mondtad, honnét ha a szerelmet? Lehet, de esek azokat, ©mélyek előtted voltak. Csak azokat. Könnyű az, ha az ember imeri a külső kellékeit, a teohaológiájét, vagy mai nyelven szólva - meohaniEautát. ez;.*" vak is idetartoznak. Be mindazt, ami egyszer ezeket a szavakat, ezeket a külső jegyeket létrehozta, aminek ezek csupán a formái - a be le Л átélést, magát az érzőé t - azt neoieiaertea. Ami más térti számára nag;

у élmény rendszerint mór fiatalon, én azt közel a aegyvenhez kezdtem megismerni, pontosabban - felfedezni a magam számára. Énért, Magda, ezért nem tam eddig kifejezni ugy, ahogyan mások ösztönösen, minden nehézség nélkül megteszik. Nincsenek hozzá szavaim, mozdulataim, hangjeleim, nincs hozzá tekintetem. Az én kifejezési «iparátutóm csupán ezeknek a burfc j