Te is adós vagy; Q 5845

52. Zsolt: /Dadog/ Te ezt kívánod, hogy...? Magda: Hallod? IgyálI /Zsolt kezébe erőszakolja a poharat/ Igyál hát a boldogságomra! Zsolt: /Mezébe* a pohár, de ím emeli a szájához/ nem jön ezé a szájára, egyre ugyanazt dadogja/ Te azt kívánod, hogy... Magda: Sem akarsz inni a boldogságomra? A boldogságomra. Nem? Zsolt: Te azt kivárnod.••? Magda: kkor, akkor hát a te bol (tagságodra. á tiédre, Szokolay Zsolti fagy, vagy. Melyiket választod? Vagy, vagy. Értetted? Én kezdem. /Hirtelen felhajtja az italt, ez üres pohárral в kezében feszülten figyeli Zsoltot. 4* kUezködik, az f lkoholezomj is gyötri, meg az is, hogy «ist leküzd^. Tanácstalan, nem érti, ml történik Itt. A dzsessz a rádióból még mindig vadul harsog, idegeket csigázó dobpergé. sorozat. VégUl a|tár mázsás terhet tartan,kezében, az aszta lm teszi poharát. A dobpergés abbam. r d, lehalkul a muzsika./ Magda: /Hirtelen elfordul, nem akarja, hogy Zsolt most lássa az arcát. Lzüaet. Tompa hangon/ Döntöttél? /szelídebben megismétli/ Döntöttél, Zsolti? Zsolt: Döntöttem, Magda. Magda-t /iég mindi« elforduiv / 1 r, akkor te nyertél. Zsolt: kivámd azt, hogy hires mérnök legyek. Parancsolj rám. Valaha nagy jövőt jósoltak nekem ebben az intézetben. És még nem késő. ügye nem? Magda: /Lassan felemeli a fejét; megkínzott fro, de élő, elszánás lüktet benne/ Feladat... így hát én következem. A feladat az ember ismertető jegye, ^ekem is lehet még feladatom. fáán. Zsolt: /Megragadj» kezét/ Ü gda!