Az alkalom; Q 5843

zsebtolvajok is börtönbe jutnak előbb-utóbb. ILLRON» Hát igen. /Rövid szünet után melegen./ A gyerekek? SÁRA /enyhe gu; nyal/: Mariann siratja a randevúit, Liviusz dühöng. Ő már felnőtt férfi, hagyjuk nyugodtan élni. ILLRON» Tedd fel a kávét, kérlek. (Sára el. Illron benéz a tévés szcba ajtaján. Belülről Líviusz hangja/ Csukd be az ajtót, bánt a fény. /Illron szótlanul visszahúzódik. Megfordul. A dolgozószoba ajtajába! Tron áll. Magas szép férfi«/ TRON» Üdvözlöm Illron. Kényszerűségből betörtem önhöz. ILLRON /zavartan/» Nem hiszem, hogy ismernénk egymást. Kihez van szerencsém? ERŐN: Gondolom megbocsátja nekem a nem várt látogatást. ILLRON» Egyáltalán nincs mit megbocsátanom, egyszerűen nem értem. TRON» Biztosan meg fogja érteni, ön értelmes ember. /Tron leül az Íróasztal mögé, mosolyogva figyeli Illron zavarát./ i

1 ILLRON» Küldte valaki? /Tron fejét csóválja./ ILLRON» Kicsoda maga? /fokozódó dühvel./ Ismeretlenül a házamba jön, leül az Íróasztalomhoz, és mosolyog, vigyorog. Már megbocsásson. TRON /mintha olvasná/» Illron Tamás. Diákkorában nem árult el különösebb tehetséget. Jeles volt latinból és vonzódott a zenéhez. Ez minden. Hivatali pályafutása zökkenőmentes. Harmincéves szolgálatát mindössze egyszer, a háború éveiben szakította meg. Pénzügyi dolgokban jártas, jelenleg osztályvezető-helyettes. Képességei további előléptetésre nem teszik alkalmassá. Nos? ILLRON /megkönnyebbül/: Szóval a hivatalból küldték? Mondhatta volna előbb is, és akkor nem kényszerülök az előbbi erős fogalmazásra. Egyébként csengőnk is van. TRON»Nem szól, kedves Illron. A telefon sem. Ma már úgysem lesz rá szüksége, igaz? ILLRON» Nem, nem hiszem. Ez ujabb óvintézkedés, ez a telefon?