Az alkalom; Q 5843

- 3 B.: A mentők... A.: És a rendőrség. C.s Akkor már úgyis késő. /Az utca túlsó oldalán Illron jön, kezében aktatáska. Az előbbiekhez képest elegáns. Nyakkendő, fehér ing. Járása lassú, kimért, de nem nehézkes. A beszélgetőkhöz jön, megáll mellettük./ A.: Ne károgjon annyit. Inkább azt ügyel

je,merre mentek. C.í A vasútra. A.: Ugyan, az tőlünk északra van, ezek meg kelet felé robognak. C.s Honnan a csodából tudja, hogy innen keletre vagy délre fekszik a vasút? A.i Északra. B.: Már a vasúton tul járnak. C.s Na, hallják még? A.: Megálltak. ILLRON /hangja most bántóan nyugodtas Elnézést, nem hallgatóztam, kénytelen voltam meghallani vitájukat. Az autók valóban a vasútnak tartottak, de befordultak a liget felé. Igen, a liget lehetett utjuk célja. Bizonyosan a liget. A.: Ahol ujabb ártatlan fekszik, arccal a földnek. Valaki a városunkból. ILLRONs Ki tudja? A.s De uram, hetek óta rémületben él a város. ILLRON: A város egy része, ha megengedi. C.s És ez önnek nem elég? Ennyi nem dúlja fel? ILLRON: Elgondolkoztat. B.: Maga rendőr? ILLRON: Ugyan, csupán a pánik ellensége vagyok. A nevem egyébként Illron. A.: /mint valami riporter, érdeklődő arcot vág, preciz hangsúlyozás-