Az alkalom; Q 5843
45 TRON» Sajnos gázzal kellett. A lövést meghallották volna. Sajnálom. Nyomokit nem hagytam. /Ujjongva./ Se papir, se aláirás. így szeretem, egyszerűen. Nem kell agyonkomi Ilkáini. /sajnálkozva/ Szegény Illron. Nem volt életképes. HANG» A természet rendje ez. Érti maga a mesterségét, 2в Tron. THON» Igyekszem, uram. ILLRON /még sötétben/» Segitség! Gyil-cos I Segítség! /Újra Illron szobája. Illron látomásának vé e. Tron ijedt arccal áll * Illron mögött./ ILLRON /halkabban/« Gyilkos, segítség! /Tron befogja a száját/ TRON» Megőrült? Teleorditja az utcát! Allron mgához tér/. ILi RON« Árulja el f mi a szmdóka? Mit tesz velünk? Soha senkinek nem ártót tarn. A lányom, Mariann, hisz gyerek még. Ha él még szivében kevés irg- lom.. • /Tron elengedi, értetlenül nézi/ ILLRON /reménytelenül/« Érzéketlen minden emberi szóra. /Előbbre lép. Lassan, tagoltan beszél, most először látszik őszintének és szerencsétlennek./ ILLRONt Én, Illron Tamás a családomért éltem. Feleségem soha, egyetlen szóval sem árulta el, hogy csalódott. Lehettem volna több? Ki я megmondh tója? Ennyire tellett erőmből. Fiam, Liviusz... Egy apa mindig fiában véli megtalálni önmagát. Meddig kell a k;aró a magasra törő fa mellé? A derék törzs hajlik csupán, s eltöri к róját. Ilyen gyenge karó voltál Illron Tamás. Mariann, kicsi lányom. Nincs rútabb, mint az erőszakos ölelés... Éretted, elsősorban éretted kell igy történnie. * * /Az Íróasztalról felkapja a papirvágó kést. Trónra ront. Tron könyXT-jeCLCIi K.J.
