Az alkalom; Q 5843

I. felvonás /Az ajánlat/ /Utcarészlet. Jobbra Illron háza. Az előtérben A és В beszélget. Mindkettőn egyszerű, hétköznapi ruha. Munkájukból térnek haza. Időnként óvatosan körülnéznek./ A. s /fojtott hangon/ Félve beszélek róla. De ha magamban tartanám, végigvirrasztanám az éjszakát a rettegéstől. B.: Pontosan igy vagyok vele én is. Vagy még rosszabbul. A.: A vizimalom kölyökkoromban még működött. Apámék emlegették is, micsoda jó lisztet őrölt. Pisztrángozni jártam a patakra. B.í Láttam is néhányszor magát. Hasig érő szürke csizmát viselt, körültajtékozt

a a viz. A.: Ugy szép. /Hosszú szünetet tart./ Ugy volt szép. B.: Hát igen. Senkinek sem lesz kedve arrafelé horgászni. A.í Három ember fekszik holtan, három embernek elfolyik a vére, és nem tett értük senki semmit. B.: Az orvos szerint kinlódva haltak meg. Tudja, amikor ezt meghallottam, egész éjjel jajgatással volt teli az álmom. A.: Két férfi és egy asszony. A mi városunkból. /С. jön nevetve, azután ahogy a két ember arcába néz, elkomorodik./ C.s Még mindig semmi? A.í Ahogy mondja. C.I A szomszédom szerint a malombéli gyilkos és az üzletházi betörő. .. B.í Ne olyan hangosan. Még azt hiszik tudunk valamit. Most mindenki gyanús, aki meg nem gyanús, rendőr. C.: Sngem nem érdekel. Szivesen bekisértetem magam. Az sem lehet rosszabb, mint otthon ülni az asszonnyal. Leteszem a mur.kám,