A halál mindig igazi; Q 5841

- 9 - f majd a színpad nappali fénybe borul. A szoba helyén egy műhely részlete.A konyhába nyiló ajtó most be járat,bélyegzőérával,faliújsággal keretezve. A háléfiilke nyílása helyén a művezetői iroda üveges ajtaja. A szobaablak most a műhely ablaka, kilátás a gyárudvarra. Az ablaknál satusor,közepes fúrógép. A bejárathoz legközelebb eső satunál kopaszodó,szemüveges, Ötvenes férfi reszel. Középen, egy alacsony állvány körül,négy fiatalember hajol össze. Ók az Ifjúság brigád,mindnyáj

an huszonöt és harminc év között. Izgatottan tesznek-vesznek, egy-egy indulatos szét,mondattöredéket hallatnak. tudjuk,mivel foglalatoskodnak,mert teljesen eltakarják a nézők elöl. Mindenféle munkaruhák. Késő délelőtt. A monoton gépzugás miatt mindenki kiabál. Laci fotelestől ágy fordul,hogy mindent megfigyelhessen. Belép Géza.Öltözéke változatlan,de egyik karja gézhurokban. Yállán sportszatyor. Géza /táskáját a satupadra dobja/: Jénapot,Menyus bá! Menyus /homlokára télja a szemüveget/: Szerbusz,kölyök

!Деге hátával óvatosan veregeti Géza felkötött karját./Hol a gipsz? Géza: Levették. Menyus: Rendben vagy? Géza: Egy-két hét. Kineveztek már művezetőnek? Menyus /orrára illeszti az Üveget,jól megnézi a munkadarabot»komótosan reszelni kezd,csak aztán felel/: A művezetőt már kinevezték. Géza: Kaiser? Menyus: Kaiser. Géza: Kaiser. A négy fiá egyre izgatottabb. Egyikük fölkiált.