A halál mindig igazi; Q 5841

- 45 - f Anna: Édesanyád. Gdza: Félsz tőle? Anna: Nagyon. Géza: Miért félsz? Anna: Az anyák sosem olyan asszonyt szánnak a fiuknak,amilyen végül is kerül. Honnan vette a nagypapa,hogy a mennyasszonyod vagyok? Géza: Mondtam neki. Anna: Azt is megmondtad,hogy férjem van? Géza: Meg. Anna: Mit szólt? Géza: Semmit. Anna: Azt is megraondtad,hogy öregebb vagyok nálad? Géza: Azt ugy sem hitte volna el. Anna a hálófülkéhea oson,beles a függöny mögé. Aztán nagyot nevetve összeölelkeznek. Gáza: Megnyugodtál?' Anna: Amióta ismerlek, • ... nincs nyugtom. Konecsni itt volt ma is? Géza: Konecsni apuka? Igen. Anna: Nem unt még rád? Géza: Dehogynem, csak nem mutatja. Ráadásul ma még a nagypapa is rászállt. Anna: Mit gondolsz,tetszettem a nagypapának? Géza: Majd megkérdezem. Géza ölbekapja az asszonyt,forog vele,majd lehuppannak az egyik fotelbe. Gáza meggyújtja az állólámpát. Mögöttük a szoba lassan elsötétedik. Anna: Mennyit hiztam? Géza: Ettől is fél sz? Anna: Mindentől félek. Géza: Fölösleges. Elég,ha én félek. Anna: Te? Mitől? Géza: A csődtől. A barátaimat azzal szórakoztatom,hogy vicsorgok az emberekre. ..