A halál mindig igazi; Q 5841

- 43 f Nagyapa: Inkább meg sem próbáljátok? Géza: Majd lesz valahogy. Nagyapa: Szeret téyed az az asszony? Géza: Szeret, Nagyapa: Sajnálom őt. Nézd, fiam,az élet csupa küszködés,ke11 valami, kell valaki,hogy okát adja,hogy célja legyen. Az eszmék, a társak, a müvek, az utódok,kinek mi adatik. Sajnálom szegényt. Hányszor mondtad neki,hogy a csillagokat is lehoznád az égről? Géza: Minek az neki? Nagyapa: Biztosan elmondod naponta,hogy mindent megtennél érte. Géza hallgat. Nagyapa: Mindent megtennél érte. Bizony. Na, add a kabátom! Géza: Nézze, nagypapa,igy is megvagyunk Nagyapa! Mi vagy te? Kankutya? Hogy ez is elég? Géza: Nagypapa,

me már egészen más....egészen másként megy,mint nagypapa fiatalkorában. Nagyapa: /elmosolyodik/: Nem hinném! Géza /nevet/: A házasság nehéz. Nagyapa: Igy élni meg könnyű! Helyes,édes fiam,nagyon helyes! Régen az ember a párját kereste a másikban. A gyerekp/anyját,És teremtett neki otthont is. Akármilyen nehéz volt. Az ember ma is azt keresi. Csak a kankutya nem. Én csak egy öregember vagyok,Én már csak mesélek. Ne hallgass rám,ha nem akarsz. Az is lehet,hogy az a nő ugyanugy gondolkozik,mint te. Modernül; A kabátomat, légy szives! Géza fölsegíti a ballont az öregre. Géza: Nagyapa....várja meg...máritt kéne lennie. Nagyapa:Nem veszem a lelkemre,hogy aztán csak azért vedd el,mert nekem bemutattad. Van valahol egy botom is. Géza: Várja meg.... Nagyapa: Majd ha valóban elszántad magad,szólj. Van időd,fiatal vagy.