A halál mindig igazi; Q 5841

de halálosan kényelmesek. Megboldogult fiatalkoromban csak ezekben szerettem aludni. Laci: Megboldogult fiatalkorában! Дбгülnéz./ Rendes kis lakása van. Géza: Nem az enyém. Laci: Na, gondolom. Hány an élnek egytitt? Géza /rázza a fejét/: Csak én. Egyedül. Laci jelzi,hogy nem érti,és elsüllyed az egyik fotelben. Géza készségesen magyaráz,közben cigarettát, italt,poharakat készit az asztalkára,hamutartét keres, kikapcsolja a rádiét meg a rajztáblára szerelt lámpát,behajtja az ablakot,összerántja s belső függönyt »meggyújt ja az állőlámpát. Géza: Kishúgom Pécsett jár egyetemre. Jéanyám évekig mást sem csinált,mint odautazgatott meg vissza. Reszket a lányáért. Minden pénzét vonatra költötte. Végre a bátyja, a nagybátyám, rábeszélte,hogy költözzék hozzá. Pécs mellett tanit az öreg,özvegy ember, egyszem fia disszidált.Anyám átkérte magát a tröszt pécsi kirendeltségéhez. Még többet is keres. A leányzó persze majd megpukkad. így vagyok egyedül. Laci: Irigylem! Néhány éve jutottam életem első saját lakásához,magának meg legénylakása van. /Nevet./ Géza: Ideiglenesen! És már nem sokáig. Utolsó éves a kislány, Még azt sem remélhetem, hogy megismételtetik vele. Átkozottul jól tanul. Laci: És ha csak vidéken kap állást? Géza /tféfás kétségbeeséssel tárja szét karját/: Pesti ösztöndija van! Tölthetek? Laci: Igazán nem kellene vendégként kezelnie.... Gáza /Leinti,tölt,poharat emel/: Egészségére! Laci: Köszönöm. Használjuk ki az alkalmat: szervusz,egészségedre! Géza: Szervusz! /Isznak./ Legalább igy kerüljön közelebb egymáshoz a műszaki értelmiségi meg a szegény szerencsétlen fizikai dolgozó! Laci /nevet/: Legalább igy! Géza letelepszik a másik fotelbe,cigarettát kinál, rágyújtanak. Laci papírokat,golyóstollat kotor elő táskájából.