A halál mindig igazi; Q 5841

- 29 - f Géza: Ne haragudj, hogy lopom az időd... Laci: Ne butáskodj! Rajzolsz még? Géza: Muszáj. Laci: Hajrá! Látod,most nem irigyellek! Szervusz! Géza: Elkísérlek, Laci: Dehogy kisérsz! A konyhában még vitatkoznak egy kicsit, végül Laci "győz." Ajtócspódás. Géza visszajön. Laci a folyásóról benyúl a nyitott ablakon, félrehúzza a függönyöket,behajol. Laci: Ne haragudj,nem tudok elmenni. Neked csak az emberek számítanak.Az emberek pedig, szerinted,enyhén szólva»kiábránditóak.De egy dolgoról nem beszélsz,hogy te sem vagy különb! Laci bucsut int, eltűnik. Távolodó lépések zaja. Géza utánakiabál, Géza: És az jó? 4 , Géza vár egy kicsit,azután már csak magának mondja. Géza: Az a jó? Géza belekuporodik az egyik fotelbe, rágyújt, a hamutartót a kartámaszra teszi. Kis szünet. Anna óvatosan benyúl az ablakon,félrehajtja a függönyt,bekukucskál.Senkit sem lát^Gézát teljesen takarja a fotel támlája,húzódna vissza,de észreveszi a fotelből felszálló cigarettafüstöt. Elmosolyodik,a torkát köszörüli. Géza nem hallja. Anna ingerkedve megszólal.