A halál mindig igazi; Q 5841

- 20 - f A színpad hirtelen kivilágosodik. A szinen Géza szobája. Néhány változás. /Székek öszsze-vissza,szétszórt könyvek,újságok, egy két táska, zaké, üres és félig ürült poharak, a rajztáblán nincs rajz,stb./ Péter az asztalnál könyököl, a másik három fid, ki az asztalon,ki a székeken ülve,még mindig a rádiót figye^ li,pedig az már csak a szünetjelet sugározza. A fiúkon hétköznapi,nyári öltözék. Géza felkel a fotelbél,besétál a szobába, és végighasal a heverőn. Laci megint úgy helyezkedik,hogy lássa a színpadot. A rádiébemondő hangja: Koseuth-rádió,Budapest! Tizenkilenc éra ötvennégy perc. Felhangzik az esti mese szignálja. Géza felugrik,kikapcsolja a készüléket,azután visszadől a heverőre. Kis szünet. Lassan mindenki mozdul. Péter /előtte a brigádnaplójkézbeveszi a tollát/: P-folytatjuk,Petike? Géza /nagyon ingerült/: Csináld szépen a sormintákat! Péter sértődötten gesztikulál. Kis szünet. Petike: Mi van meg? Péter: Semmi,csak a keret,vagy ahogy ez a d-dilis m-mondja, a eorminta. Petike: írd be: nyolcvan óra társadalmi munka. Géza: Milyen nyolcvan óra? Petike: Harminc a ssiezológépen.... Géza: Munkaidőben csináltuk! ?etike: Ha nem ajánljuk fel,munkaidőben sem csináljuk. Géza: Szoeiallsta munkaerkölca. Péter: M-mi b-bajod van? Ha nem lett volna Ъ-brigádfelajánlás,ellógtuk volna azt a n-napot,amit a h-hajrával ny-nyertünk.SŐt: n-nem is hajtottunk volna!