Márkus Aurél; Q 5840
- 52 GABOR n nem forogni akarok, hanem állni, ózllárdan megállni a magam lábán. ДЯШ1» A te apád egy filozófus, ezt; jegyezd meg magadnak. Megmondta Marcus atyánk* azt vnrod a gyarló embertől, hogy ne i vétkezzék? Kérd a csecsemőtől, hogy ne sírjon, a lótól, hogy ne nyerítsen... Tehetne mást az eraber, mint amire hajlama van? Tűrd el őket és térj kl előlük. Én fiam, egy életen át tűrtem, most pedig* kitéifk. Vlsszakaitad az apádat, Jábor! Ezután már csak neked élek. } Bü Búcsúzni jöttem, apám. AUSEL Mit? Ja, persze! Jó utat! /A f iura emeli poharát, iszik./ GABOR Jzáz közül egy, ha megtenné, én bejelentem* kintmaradok, apám. AURÉL Hogyan? Tábor! Te... n... Nekem az utolso... /a megpróbáltatás hirtelen kijózanítja, teljesen a tragédia hatalmába kerül/ Ezzel a névvel... az én multammal... Nem! Te nem teueted meg, Tábor... AZ őrületnek egy villanása.•• Ugye tréfa? Gábor, mondd, hogy tréfa... Hit mondanak az elvtársak... én... hogy neveltem én a fiatat t... helytállás... országé pités... Ugye nem? Gábor! Ugye nem? GABOR Nekem se volt könnyű a döntés, elhiheted. Itt volt múltkor az a nagy fej New Yorkból, tudod, sorolta, mLdsoda lehetőségek nyílnak ott egy muzsikus előtt...Talán segit is... AUiüL Téged? Te kommunista vagy! GABOR íizt csak bizd rám. AURTL Nem teheted... Minden alakul, épül... Most hagynád itt ezt az országot... GABOR Csodálkozol? Vagy csak tetteted? Mióta élek, ezt hallom* "itt maradt fenn legtovább a feudalizmus", meg* "elnyomtuk a kisebbségeket", aztán*"vérfürdőt rendeztünk Újvidéken" Ne® igy mondjátok? No meg a háborúban* "utolsó kiszolgálói voltunk a náciknak"... Minden tankönyvben ez áll. Mire legyek büszke?