Márkus Aurél; Q 5840

- 2fr TUBS KS ЕМ'I BOLDIZSÁR Felbdrltod a szokásokat, Tuskós. Ha jól emlékszem, eddig te is megvoltál a jcnapotfcal. TÜBKJ-G igen, megvoltam. De mindig fájt. Uogy is volt? ; ár évvel ezelőtt lg sose mondtam kezlcs.-ко lomot, senkinek. Régiesnek, tőlünk Idegennek éreztem: hülyeségnek, aztán.•. BOLDIZSÁR AZ tán? TÜSKÉS AZ tán visszakerült hozzam, hogy a tisztviselőnők halálra sértődtek. ^Sert én nem adom meg nekik az Mőket megillető" tiszteletet, istenem...! Mit colnáljak velük? gye fene, megtettem nekik. De mostanában, - hogy olyan értelmesen elrendeződik körülöttem minden - szakítottam az érteimetlen megkülönböztetéssel: egyiknek Így, a másiknak ugy. Miért? Az anyám takarítónő az egyetemen; ott minden hieatalsegédnek Így köszönök, о akkor Itt? Játsszam meg a2 urat? tüLDIZ ÁB /an benne valami igazság... De a konvenció erosebb az t ,, Igazságnál. TÜSKI'Ö AZ Igazság erosebb mindennél, szóval... hol la? Igen, utaznl fogsz. :s a család? Í 80LDIZ8A8 Hát... ez- nehéz lesz. De most mondd meg: nekik is nem többet érek, frissen, életkedvvel, bár néhanapján távol, mint ha zsórabolnék, morcos volnék, nem lelvén örömet a munkámban? T e Tüskés... n nem szeretem a nagy szavakat, de én... én most találtai magamra. íétszer tárgyaltam mostanában Máxkusnóval. Most пей elintézni akart, mint régen: mennél hamarabb tullennl a beszélgetésen, hanem kíváncsian várta, hogy mit mondok, mit tanácsolok. Tudod, micsoda tartást ad ez egy embernek? TÜSK 8 ííagyon Is tudom. Kz az, ami Akác Lacinak nem adatott meg. Annyiszor kérdem magamtól azóta Is: hogyhogy Laci nera találta meg helyét a társadalomban? BÜDDIZ Áh Akác távozása: dráma, elismerem. De folytatni az életet, ez néha sokkal drámaibb, mint pontot tenni a végére. 4ég szerencse, hogy az emberek szeretnek nem szembenézni a valósággal. • •