Gitta; Q 5838
- 5o I I Béla: /Boldogan csókolja meg./ Szervusz Gitta, csókolom a kezed. Gitta: Aleglepődött azon, hogy ösztönösen csókra tartotta arcát./ Béla! /Csodálkozva./ Istenem! Ha nem tudtam volna, hogy itt vagy meg se ismertelek volna! De megváltoztál! Bél a: Mondd őszintén megöregedtem! Gitta: Na talán az öregedés túlzás volna, de a mögöttünk lévő idő nem ment el nyomtalanul. Bél a: Gyere üljünk le. Pincér kérek még egy kávét. Bocsáss meg, nem is kádeztem szeretbd-e a kávét? Gitt a : Köszönöm, szívesen iszom. Nagy kávés vagyok. Bél a: Parancsolj, fqglalj helyet. Azért hívtalak ide, mert azt gondoltam itt engem se ismernek és igy nem zavar senki. /Leülnek. Egymást nézik zavartan, mint akik nem tudják, hogyan is kezdjék a Deszélgetést./ Gitta: Jó lesz nagyon itt. ,Ugy látszik csendes hely. /Csend/ Béla: Hát!... Tudod... Igen... Ve&re megtudtam a cimedet. Gitt a: Kitől? Bél a: Talál óztam Klárival. Véletlenül - legalább is ő igy maidta bebotlott a műhelyembe, hogy kulcsot részeltessen. De inkább azt hiszem meglátta a nevem a táblán és kiváncsi volt, nei8 n vagy ok-e az a lakatos. Gitt a: /Csodalkozva/ Neked műhelyed van? Bél a: Az. Lakatos vagyok. Maazek, ahcgy ma mondják. Gitt a: /Ámulva/ Lakatos? Hát ez nekem nagyon tetszik. Hol tanultad a mesterséget? Bél a: A szükség nagy tanítómester. A háború után le kellett vebni az egyenruhát. Valamihez kezdeni kellett. Igaza- lett István bacsinak. Egyenruha nelkul senmi lettem. Újra kellet kezdeni az életet.
