Főnyeremény; Q 5837
89 lettem, ebből a szép szavakkal beharangozott gondoskodásból már egy inggomb felvarrására való sem maradt.. .Pedig azokhoz a szép szavakhoz még azt is hozzátették, hogy gondoskodásod eredményeként legalább száz évig élek, és születésem századik évfordulóját együttnfogjuk raegünnep elni. VÉKONY PÁ INÉ /szemrehányó hangon/:É з te nini igéitél nekem? .. .Emlékszel? .. .Azt, hogy eltartasz. Gondtalan, kényelmes életet üsziaadtx bizto3itasz a számomra. Mindenről gondoskodsz, amire szükségem lesz vagy amit megkívánok. A kisujjamat sem kell semmiért sem megmozdítani. És most dolgoznom kell, mind sz igavonó baromnak. Még cselédet sem tart hatok. VÉKONY PÁL: Azok az Ígéretek részemről valóban elhangzottak. Nem tagadom. De azóta sokat változott a világ. Törvényszerűen és szükségszerűen ment végbe ez a változás. Következésképpen meg kellett változnia az emberek gondolkodásának és életmódjának is. Ma már senki sem vivhat ki* & maga számára tiszteletet és megbecsülést semmittevéssel, kedvére való szórskozáss&l és henyéléssel. Nem méltóak a tiszteletre és megbecsülésre ez uj világban azok sem, akik dolgoznak ugyan, de munka közben folyton csak azt latolgatják, milyen egyéni haszon származik részükre a vállalt arankából. Önző egyéni érdekeik 3zük is sivár körén tul nem néznek. VÉKONY PAINÉ: Engem ez nem érdekeli../ Dul-ful. Trappolva átszáguld a nyitott ajtőn a másik szobába ahonnan pillanatok alatt visszarobog, egy ölre való szennyes férfiinget hozva, melyet rikoltozó hangon odavág az Íróasztal elé, / Tessék! Itt vannak a koszos ingeid! Varrj rójuk gombot magad! Mosd is ki mind, mert egyik koszosabb, mint a másik! Neked is von két kezed. Tán én tegyem töhkro a kezem a sok mosással*?! Elég nekem a saját rongyaim mosása! Megtaníthatott volna anyád varrni és mosni. Hisz mosónő volt.. .Végeztem!...Most pedik éné megyek el... De én vissza soha nem jövök,•.Imrét és Zsuzsit pedig magammal viszem. VÉKONY PÁL: Akaratuk ellenére is?
