Főnyeremény; Q 5837

53 házasság emlékére épült. A két szivhen kivirágzott tiszta szerelem és a zeneművészet rajongó szeretete bensőségesen kapcsolta össze az operaénekesnőt és férjét nemcsak egymással, hanem az első asszony, a zongoraművésznő egyre szépülő emlékével is. Nem mult el hézaséletükben nap, amelyen ez az emlék valamilyen módon és többnyire az operaénekesnő sugallatára föl ne villant volna. Kötelességének érezte ez ax finom lelkű második asszony, hogy férjét a maga tiszta szerelmével ne csak boldoggá tegye, hanem kárpótolja is őt az első asszonnyal eltemettet boldogságáért. PERI: Ilyen f<leség mellett nagyon boldog lehetett apánk élete. GÁBOR: Boldogok voltak mind a ketten. De hiánya is volt ennek a boldogságnak: a gyermek. Ott volt ugyan az első asszony anya nélkül maradt kislánya, akit az operaénekesnő rajongásig szetetett, és mélységesen fájlalta, hogy nem vehetik magukhoz. A nagymama ugyanis nem tudott lemondani róla. A lemondás egyet jelentett volna neki az életről való lemondással. Multak az évek, de a harmonikus, szeretetben mindkét részről gazdag házaséletből fakadt boldogság beteljesülése a családi életben ,egyre késet$, pedig már házasságuk ötödik évében jártak. Várakozással és reménykedéssel teli sziwel készülődtek együtt élésük ötödik évfordulójának megünneplésére. Időközben a fiatalasszony súlyosan megbetegedett. Férje és jó barátai, kitűnő szakorvosok, mindent elkövettek, hogy megmentsék dfcága életétt és helyreállítsák egészségét. Sikerült is őt talpraállitaniuk. A művésznő azonban tudta, érezte, hogy ez csak íélgyógyulás. Tudta, hogy halálos beteg...lelkileg, Tisztában volt ennek okával is, amit azonban titokban tartott forrón szeretett férje előtt, aki aggodalommal látra, mennyire megtörte a betegség testileg-lelkileg. Gyönyörű szemének régi tiszta fénye homályba borult. A betegség előtt mindig ragyogó, derűs és mindenkit elbűvölő szép arcát is ború vonta be. Hangjának csengése is veszített tisztaságából és szépségéből. Énekszóra ki sem merte nyitni a száját, még olyankor sem, ha egyedül volt, mert félt, hogy nem ismer rá a saját