Főnyeremény; Q 5837

50 IIa jelenik meg a súlyos csapás után először a betegei közt, Ö a világ legjobb embere, Elmesélt az ápolónő minden szépet és jót, amit esek tudott és elképzelt róla. És most folytatásként hadd idézzem a művésznő saját szavait, amelyeket andalgás közben a mély és boldog hallgatásba merült orvoshoz intézett:l Mindaz azonban amit az ápolónő mondott és képzelt, csak halvány fénye volt annak a ragyogó valóságnak, mely elém tárult, amikor a doktor ur pár napi távollét után megjelent apró betegei közt. Mélyen meghatott az a rajongó, tiszta, szeretet, amellyel kedves orvos kásatmkatköx bácsijukat körülfogták De talán még meghatóbb volt számomra az orvos bácsi arcáról, szeméből, egész lényéből rájuk sugárzó gyöngédség, jóság,türelem, egy szóval viszontszer

etet, Ugy néztem akkor észrevétlenül az orvos bácsira a szobának abból a rejtett zugából, ahol helyet szorítottak részemre, mintha nem is földi embert látnék, hanem a legendák világából kilépett szentet. Halálomig emlékezni fogok arra a hat-hétéves kislányra, aki lázban ragyogó szemét néhány pillanatra forrón szetetett orvos bácsiján felejtette, s ártatlan ajka a következő szavakat rebegte: "Mért nem mosolyog orvos bácsi most is ugy, ahogy szokott? Szomorúságot látok az orvos bácsi szemében, Én nem akarom látni ezt a szomorúságot!",.» A lázban égő, piros gyermeki ajakról felszállt őszinte és szívbe markoló szavakra egy-egy könnycsepp csordult ki két szememből,de én nem törültem le. Hagytam, hogy érintetlenül, kristálytisztán stivárogjon be mélyen a szivembe. És beszivárgott, éreztem,és bent, a szivem legmélyén gyöngyszemmé kristályosodott... A két csillogó könnycseppből még csillogóbb , szivalaku gyöngyszem lett. Féltve őriztem