Főnyeremény; Q 5837

16 23 »lejal'mgja az оrvo

ati*nhallgat »кivében és fölmelegitette-e ez & Ián a tündér szivét, vagy abban is mindjárt fellobbant a szerelem Iáiig ja? GÁBOR : Ejha! A kérdés költői. FERI : A költői kérdéseket is tőled tanulom. GÁBüP : Köszönöm oz elismerést, örülök, hogy ilyen fogékony tanítványon akadt testvérbátyám becses személyében, akitől pedig -az emberi élet rendje szerint- n< kern kellene tanulnom. P iRl : Arra. raég válhatsz, karadjunk még csak a* orrostanhellgt» tő és a zongoraművésznő szerelménél! AZ no at nekem mindennél érdekesebb. Válaszolj a költői kérdésre! >BOR : Az orvostanhallgató, miután megegyezett az akbérletben a főbérlővei, a zongoraművésznő második mamájával, és külön kulcoot is kapott a lakáshoz

t egy félórára beült szobájába, mely sarokszoba volt a lakás egyik vé én. nézelődött. Élvezte a rndet és tisztaságot, mely őt ezentúl körülveszi, és az ablakon beáramló napfényt, mely további életét bearanyozza. Alig tudta elhitetni magóval, hogy ez a változás nem csalóka álom, hanem rtgyogó valóság. A főbérlő zenetanárnő... F:RÍ /öccse szavába vágvfe/i... a Földre szállt «agyai.•• G/BOR : igen-igen. Csak hagyj nyugodton beszélni! FERI : Kérlek, beszélj csak nyugodtan! б/BOR : A zenetanárnő, aki a szoba bérbe adásakor egyedül volt otthon, visszavonult saját szobájába. V<m akrta zavaíni a fiatal embert, aki megnyerő egyéniségével raár afta, első látásra tiszteletet keltett maga iránt. Alig telt el & fél óra, amikor örömtől sugárzó arccal kilépett szobájából, hogy elmenjen holniáért. Ahogy ő feltűnt az előszobában, abban a pillanatban lépett be az előszobaajt n, hazajövet, a zongoraművésznő, z volt első találkozásuk. Be-