Főnyeremény; Q 5837

17 ahhoz, hogy ember légy. Ezt akarta 6. De te menekültél még a tekintete elől is. Vagy talán arra vártál, hogy б fusson utánad: álljmeg, fiam, egy szóra! Etobert faragok belőled. FERI: Nagyon féltem a tekintetétől. GÁBOR: Volt is okod rá, hogy félj. FERI: Keményen tud sújtani a szemével.Könnyebben lenne eltűrni tőle a szidást vagy néhány arcpiritő, csattanós pofont, mint megrovó tekintetét. Dehát a szidáshoz nem értett. A pofozáshoz még kevésbé, A szeméből sugárzó jóakarattal és seép szóval igyekezett gyermekeit a jóra buzdítani és minden rossztól elriasztani. Engem is. GÁBOR: De rajtad mindez semmit sem fogott. Falra hányt borsó volt az egész. /Leül és merőn néz bátyjára./ FERI /megadva magát/: Igazad van. GÁBOR: Ez már jó jel, hogy felismered az igazságot, FERI /magába szállva/: Hányszor próbáltam már összeszedni magam! Sosem sikerül ugy,ahogy szeretném. Könnyen szétszóródom újra meg ujra.Ott ólálkodnak körülöttem és kajánul vigyorognak rám a kisértések. Nem tudok nekik ellenállni. Mért kellett ennek az ószeresnek is éppen most kiabálnia itt az ablakunk alatt?...Beszélgessünk, kérlek, apánkról, elsősorban fiatalkori házasságairól! Talán közelebb visz majd hozzá és megerősödöm tőle./A hintaszékhez megy és belerogy,/ GÁBOR /megértően/: Örömmel állok rendelkezésedre, annál is inkább, mert ugy veszem észre, benned is megmozdult végre a.... lélek. /Leül az Íróasztalnál. Kezében tartva az egyikfényképet, elmerül nézésébe/: Ez volt az első felesége: a zongoraművésznő... ötven éve.... FERI / a falon függő balszélső portréra mutatva/: A három portré közül az első ott a falon. Az az б képmása. GÁBOR /odavillantva szemét/: Igen. Házassága napján lepte meg vele apánkat egyik ifjúkori festőművész barátja.