M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

keresztül a világot és az életet, és hittem, hogy mindezt össze lehet szögezni és spárgázni egyetlen nagy és félelmetesen szép dologgá, melyet ugy ragyog be az értelem,mint suhanó nagy folyók szeliden borzolt vizét a nap, de a ti N hamis és rossz hiteitek, a ti hazug igazságaitok mindenütt mindig közbeékelődtek, a belső hangra eltorzult visszhangok feleltek, a szögekről és spárgákról kiderült, hogy gyilkosok is lehetnek, s agyamban életetek és világotok lassan irtózatos káosszá lett, káosszá, melyben mindenki a maga hitét, i

0azát kiabálja, s melyben én már csak egy kétségbeesetten védekező hang vagyok, és megértés, egyezkedés vagy harc és küzdelem helyett legszívesebben fölrobbantanóm már ag^am, hogy egyedül tölthessem be önmagamat, hogy végre csend legyen és béke, csend és béke. Haljatok meg hát, ha meghaltatok, hagyjatok el hát

r ha elhagytatok, menjetek el, de menjetek, ha már nincs szükségetek rám, nekem nincs és sohasem volt 3Zümségem rátok! Ti akaszkodtatok belém, ti bujtatok a mellemre, ti jöttetek vagy szöktetek velem, ti csináltátok meg általam a szerencséteket, ti tápláltátok véremmel az igazságaitokat, ti akartatok, vártatok tőlem mindig valamit - /Egyre erősödő nylkorgás hallatszik./ de nekem, nekem nem volt szükségem rátok, nekem nem volt szükségem senkire, én megálltam volna magam is, nélkületek is, nekem nem volt és nincs szükségem rátok, nekem nem...volt...és nincs...szükségem...senkire... /Mindenkiről kihunynak hirtelen a fényem./ /Balról élesen nyikorgó targoncáját tólva megejolenim Gyog^mu, megáll./ BARNA KISFIÚ /Nagy bőrönddel Gyogyku mögött, s a bőröndöt megpróbálja föltenni a targoncára./ Gyogyku, segits! /Fölrakják/ Szép virágod van, Gyogyku. UTAS /А sötétből/ Bocsáss meg, Gyogyku.