M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

-4KALAUZHÖ: ÖSZHAJU JOPOPA KALAUZ PBKSTJ^IAJU KALAUZHÖ JOPOPA KALAUZ FEKETEHAJÚ KALAUZHÖ JOPOPA KALAUZ PEKETJ^IAJU KALAUZHÖ JOPOPA KALAUZ És megtalálták a hidat? /Jobbról, kis bőrönddel lassan jön, áti-.e

0y a szinen, bólint a kalauzok felé, aztán kicsit távolabb tőlük, a szinpad előterében megáll,/ Idefigyeljen, hát éppen ez az, amit a részegeiméi «и sot sem szünök meg csodálni! Az az ut csakugyan egy kis pa""" \ takhoz és a rajta levő hidhoz vitt! /Jobbról, esernyővel, karjára vetett felöltővel jön, sietve elmegy a kalauzok mellett, balra ki, a szerelvényhez/ És a szénát is megtalálták? Várjon, hol van még a széna! Az unokaöcsém amint meghallotta a patakcsobojjást, elkezd rohanvást húzni, s azt mondja: Gyere árasszuk meg a patakot! hanem egyedül még megállni sem birt. Előbb két kézzel nekitámaszkodott a korlátnak, aztán hol a jobb, hol a bal kezével próbálkozott, de sehogy sem sikerült kigombolkoznia, s közben csak táncolt, s azt mondja: Hu, az anyját, legalább ne csobogna igy! Aztán meg: Sógorkám, 3egits a hétszázát, segits,mert bevizelek, gombold már ki! Amikor pedig babrálom a sliccét, rám kiált: Le vedd is ki, mert megőrülök! /Visszajön balról, megáll mellettük, szólni akar, de nevetnek, s nem vesznek róla tuidomást/ \ /Hevetve/ És megtette? Még csak ki se gomboltam! Csak annyit mondtam neki: Но, most már eresztheted! Bocsánatot kérek,., /ЖЛш/ És ő?! Megvetően beleköpött a patakba, s irtó elégedetten azt mondja: Most már csoboghatsz!