M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

-ЗоUTAS ВАЯАТ ANYJA UTAS з te életben maradsz, menj él anyámhoz, és mondd meg neki, szeressen téged fiaként, hiszen neiced nincs anyád, s neki nincsen már fia. És mondd meg azt is, hogy apám ne haragudjon rám, a fia nem áruló volt, csak másban hitt, mint 6, s ha ezért halok meg, акког ne sajnáljon engem senki. Másnap éjszaka kisiklattunk egy német szerelvényt /mig mondja erősödő fényben megejelenik a Barát anyja, feléje fordulva beszél/, aztán me^bujtunk abban a kiürített faluban, miután álló napig gy^ogoltunk a hegyeken át. Osak ennyit akartam elmondani, Karla-néni, Hogy tőlem is tudja, mi történt. Menj, menj, takarodj innen. Ha őt nem láthatom, téged sem akarlak többé látni. Te ölted meg. Te csavarta el a fejét, • te meg a bátyád, ö megkapta már a magáét a " barátai tóit", te is megkaphatod még. Gyűlöllek, amiért élsz. Menj, takarodj a szemem elől! /Osztálytárshoz/ De téged nem gyűlölt, téged, aki olyan ügyesen kovácsoltál tőkét abból a vonatkisiklatáaból, amelyet szintén nem akartál. Ő /Barátra mutat/ hős lett, nevét márvány táblára vésték, én áruló, és te? Te megúsztad, átvészelted, ezt is, azt is, ügyesen, óvatosan. Olyan vagy, mint ő /az Őrmesterre mutat/, csak te másképp ügyeskedsz, s a legnagyobb szégyened, ho

by őt még inkább ttm akad okom becsülni, mint téged! /Mig beszélc, sorra kihunytak a fények a szereplőkről, utoljára az Osztálytársról és az őrmesterről, majd az Utasról is. Botét./ Vajon ki horkolajtfc ilyen erősen a szomszédban? Az őszhaju vagy az orvos? /gyufa fénye lobban, aztán egy cigaretta parázslik./ Fél ágy. Mindegy lett volna nekem, hiszen igy sem alszom. Disznó voltam. Át kellett volna adni, át