M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

—2ö— UTAS ŐRMESTER UTAS vább, s hármunkra kacsintottál* "Katonaszökevények vagytok, ugye?" NÉMET ŐRMESTER És ti vertétek a melleteket, hogy dehogyis, és magyaráztatok, és hogy persze hogy jöttök тббеиЩ/ velünk, hiszen másnap már biztos elérik az oroszok ezt a kiürített falut. Hajnalban kimentél az udvarra. En és a barátom utánad lopóztunk, a harmadiknak, volt osztálytársunknak pedig meghagytuk, hogy álljon fegyverével a még alvó tizedes fölé. És akkor hátulról... Nem igaz! És nem is akartunk megölni! De te a felszólításra rögtön a pisztolyodhoz kaptál, s bizva ügyességedben, s hogy mint előző este játékból, most igazából is te győzői, hatvannyohadszor is győzni akartál. Élőiről kaptad a sorozatot, s a mi lövéseink találtak, a tiéd a 4 levegőbe ment. De a tizedesed lövése az ablakból eltalálta őt. /А jobbszélen fekvő Baráton fény gyúl*/ Láttán, aho у a még mindig lövésre tartott géppisztolylyal a tizedesre lősz. Eltűnt az ablakból. Visszarohant a szobába, aztán az utcai ablakon át kiugrott a ház előtt álló autóba. Ott halt meg a volánon. /Baloldalt, fényben/ A szomszéd kertből láttam, amint apró lángok gyúlnak a zubbonyán, valósággal füstölt az agész. Hallottam még a lövéseket. Aztán fölém hajoltál, s a zubbonyom tépkedted. $Hol, hová kaptad" kérdezted feJdultan. De te már csak annyit tudtál mondani* "Ne felejtsd el, amit üzentem anyámnak." A szemed olyan volt, hogy azt hittem, aegölsz. A torkomnak estél. Fojtogattál. "Te szar! Te szar! - üvöltötted BARÁT UTAS OSZTÁLYTÁRS BARÁT UTAS OSZTÁLYTÁRS