M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

-20én hiszek benned. A belső hangodban. Csak arra hallgass mindig. A belső hangra, meglásd, akkor nem érhet semmi baj. /Eltűnik/ /Sötét. Erősödik a vonatzakatolás, a szélzugás./ UTAS /Csak a hangja, fojtottan/ ... kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tiz, tizenegy, tizenkettő,., hogy süvöltöz a szél... a tehervonat alatt nem fütyült igy a szél... husz, huszonegy, huszonkettő, aludni akarok, aludni akarok, aludni акагок, huszonöt, husZonahat, huszonhét, hét, hét, huszonnyolc... hát mindig? mindig? mindig itt lesztek, mindig, mindenütt? Harminc, harmincegy, harminckettő, harminchárom, harminc-négy, har-, .inc-öt...Mindig velem lesztek, mindenhová elkísértek? Legalább itt vagytok mind?! Anyám! /Jobb oldalon Anyán és Barna kisfiú fény gyul. Az Anya fekszik, mögötte párna, rajta takaró./ < ANYA /Megsimogatja a Barna kisfiút/ Látod, most te ápolsz, mint régen én ápoltalak. Amikor kanyaród volt a szemedet ugy ellepték a kiütések, hogy nem birtad kinyitni. Tükröt követeltél, látni akartad, Шщу miért nem látsz. La sirtál dühödben, hogy nem birod felnyitni a szemed. Be aztán addig, addig erőltetted, s oly lázas-dühösen, högy csitítani sem mertefe к már, s végül talán mégis sikerült kinyitnod a szemed egy picit, s akkor leejtetted a tükröt, s azt mondtad: most már tudom. ВАННА KISPIU Ez a tükör volt? A te tükröd? 4 ANYA Ez, igen ez. És olyan forró volt a leheleted, hogy azonnal párás lett t le a tükör, s talán nem is láthattad magad benne. ВАННА KIBFIU Azt mondtam, hogy "most már tudom"? ANYA És olyan boldogság ömlött el az arcodon!