M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

-13UTAS ÖSZHAJU UTAS ÖSZHAJU UTAS tem m st. Van ugy, hogy az omber már nem is választhat, hogy már csak egyet tehet. Nem, uram, én nem voltam hős, ón csak nem tehettem mást, Különben is, a hősök mindig a halottak, az élő hősökktt még árulól^Ls lehetnek. A hősök alszanak, ós tizenhat éve én is velük alszom már. Igaz, csak altatókkal... Az útitársaktól, a horkolásuktól talián lehet aludni, de a csendes alvók ellen... /Megrázza I a kis dobozt./ Ez itt /a homlokára bök/ olyan, mint egy akkumulátor, dinamó vagy mi... Egy horkoló útitárs vagy a folyó zúgása felgerjeszti, s aztán már... /Órájára néz, a dobozt határozott mozdulattal zsebre vágja./ Tizenegy óra husz... Ideje lefeküdni. /Indul, de meggondolja./ Hatvannégy éves vagyok, uram, s holnaptól nyugdijas, Élve úsztam meg az életet, most már elmondhatom, de ez ellenjaltatokkal kell élni. De egy bizonyos mennyiségnél többet, ugye nem szabad bevenni? Nem sértődik meg, ha mondok valamit? Egyszer éjszaka egy hidon megállít egy ember, tüzet kér. Egy kis ideig, amig a gyufával babráltunk, beszélgettünk, Közömbös dolgokról. % * Hogy hűvös van, s hogy nem tud alaüdni, hát sétál egyet, meg hasonlók. Még le sem értem a hidról, egy csobbanás. Becsapott. I Nem értem. A maga hangjában van valami ugyan/olyan, mint annak a hangjában volt. Nem haragszik? Nem, nem haragszom, és ki sem ugrom a vonatból, ^iielőtt elindultunk, a kalauzok beszélték, hogy egy fiatal vasutas délelőtt féltékenységből megölte a menyasszonyát, aztán szolgálatba állt, végezte a dolgát, senki nem vett