Giovanni és a farkas; Q 5835

- 15 Giordano» /már teljesen megkötözték/ Tréfának otromba, fenyegetésnek ostoba! Giovanni: ••• Et ne nos indue as intent at ionem. • • GIORDANO* Ezt nem teheted Jóvá sem imával, sem avval, hogyha eszedre tórsz, bocsánatomért esedezel majd! • •• /Caraffa és a gondolierik kimennek, becsukják az ajtót/ Giovanni: ••• sed libera nos a malo. Amen." /Lehajtja fejét, keresztet vet, azután lassan feláll, A gyertyatartót felemeli ós meggyújtja a kót olajégőt, amelyek igy most kót oldalról világit Ják meg a kristályos égbolt képét,/ Giordano: /tekintettel követi/ Az örök emberi butaságnak ministrálsz?! Giovanni! /leül átellenben ugy, hogy most annak a képnek a kót oldalán ülnek, a gyertyafény csak azt világítja meg és kettőjük arcát/ Nem merem feléd fordítani az arcomat, mert attól félek, hogy odaugranék és foggal-körömmel topnóm le rólad a kötelet! /Hevesen feláll és egészen előrejön, pupillái lázasan kitágulnak/ Nem képmutatásból imádkoztam, A fülemet akartam betömni a Mi atyánkkal. /Hangja elfojtódik, súlyosan lélegzik/ Tanítvány móg nem szeretett jobban mestert, mint én téged Giordano, Giordano! Értem, A'kötél tehát, amely a húsomba vág, a szeretet köteléke, Giovanni! /nem nóz rá/ Móg most is ••• igy is ••• gúnyolódni mersz? Giordano! Nem gúnyolódom veled, hanem büszke vagyok rád, íme , egy példás tanitvány, aki:szószerint érti, hogy a mester iránt a hála kötelező, Gi ovanni I Giordano

! Giordano* És büszke vagyok magamra is! Giovanni! /értetlenül/ Mit? Giordano! Első dühömben is átvillant rajtam ••• no, mégiscsak leolvasztottam valamicskét a lágy viaszrétegeidből! Végre egy tett, amely ha'ostoba iá, de férfias. Mégsem volt hiábavaló a munkám. Giovanni! /megkínzottan/ Ne kisórts a sorsodati