Amíg a Föld fordul egyet; Q 5832

- 42 abban a tudatban éltem,hogy a társadalom a bűnös,nyolc évig,anyu,nyolc évig átkoztam a társadalmat és az egész világot két elveszett hónapom miaut.Mindig tele veit a zsákom a legválogatottabb átkokkal,és legalább dinamit erejűnek hittem azokat.És most megtudtam,hogy csak köveket viszek ebben a zsákban,köveket,melyek csak az én vállamat nyomják.Bz volt a logikai sor második állomása.Én voltam a bűnös.Mert ha nekid ki kellett váltanod engem,akkor én bűnös voltam és nem erő,hanem a teher nyomta a vállamat. Ez volt az egei

к gondolat,ami talán nem is az én kicsi,szűk а, у ómban született, hanem 1 nt a ködben, ott a viz tetején. A másik...a másik volt a saját.Büszke lehetek rá,mondhatom. Néni vettem észre,nyolc év alatc nem vettem észre,hogy te máglyát gyújtottál magad alatt,egyszerűen azért,hogy én melegedjek valahol.•.Miért nem biztál b-nnem,anyu?Miért nem ébresztettél fel már régen ebből a tespeiésből? Jiidit Mikor? Amikor úgyis elv szett mindened, akkor? Vártam,hogy talpra állj,és talán elmondtam volna.De láttam,hogy nem találod meg a helyed - sehol,Éva is azz 1 vádolt,amivel te. Endre Éva tudja? Miért mondtad el neki? Hiszen gyereket vár! Judit Látod! Vádolsz,és te se tudod megmondani,

ho у hol lehet elválasztani a dolgokat?! Endre Éva se ébresztett fel.Ő se birta áttörni azt a falatf.amit magam köré emeltem, vi! El kell innen mennünk.Én elviszem őt valahová.Neki n m szabad vállalnia ezt az áldozatot. Elviszem és beleásom magam a föld mélyébe és kihozom onnan a pénzt,ha beledöglök is! /CU ajtó felé megy./ Éva! Hallod?! Felébredtem! Vége a fagyhal álnak,Évi! /Kirr it ja az ajtajukat./ Hol vagy? Anyu,hol van Éva? Judit Ö már elment .Nem várt meg téged. Endre Hová ment? Judit El.Éjjel kettőkor,Nem biztam se benned,se apádban,senkiben. Bizalom nélkül pedig nincs érti Íme az áldozatvállalásnak. És most,hogy közlöm veledí a f leséged adóig nem jön haza, amig te talpra nem állsz,meg is kezdtem a vezeklésemet.