Művészkocsma; Q 5831

- 62 Dóri: Láttam a fejet rengetegszer. Agyagból. Így olasz képeslapban is láttam szinesen, háttérben a tengerrel. Mondtam is Illának: ez egy menő fej. Mihály: Pardon? Dóri: Nem ért magyarul? Mihály: Beszéljen lassabban és halkabban. Nagyon figyelek. Azért jöttem, hogy gyakoroljam magam az emlékezésben. Dóri: Majd én segitek. Mihály: Grazie. Nagyon kedves. A szeme és szája - akár Lidiáé, csak kicsit elrajzolva. Palán a lánya? Dóri: A huga vagyok. Lidiának meghalt a gyereke kétnapos korában. Nem tudja? Mihály: Tudnom kellene? A mi gyerekünk volt? Dóri: Ugyan. Mindez a háború előtt történt, amikor még élt a férje. Mihály: Férje volt és meghalt? Dóri: Ezt sem tudja? Mihály: Lehet, hogy tudtam... de elf ele jtettem. Dóri: Ilyen feledékeny? Mihály: Az utóbbi időben csak arra emlékszem, ami nagyon régen történt.. .Lidiára, amint rajzoltam. A vállára, a derekára, a csipője vonalára emlékszem, de az arca... elmosódik. Dóri: De azért ugye megismerte a kiállitáson? Mihály: Milyen kiállitáson? Dóri: Nápolyban, a galériában, amikor először találkoztak. Mihály: /bizonytalanul /Ott annyian voltak körülöttem. . .nem emlékszem mindenkire...