Művészkocsma; Q 5831

- 59 Dóri és Dani hang nélkül, pantomimszerü mozdulatokkal játszák Lidia és Mihály búcsújának paródiáját az alkovban. Rendező-riporter: Mindenki a helyén marad! Világitást! Hirtelen mindent elnyel a sötétség. Csak az alkov kap gyenge fénye. A

lkoy Dóri; /kiabálva, komikusan eltúlzott gesztusokkal/ín a csendet szeretem, a mozdulatlanságot. bben a fogorvosi várószobában is szivesej várok, ha nem történik semmi. Dani: Azonnal el kell hagynod a várószobát* Nincs több foghúzás. kitört a háború. Dóri: Biztosan te törted ki. Dani: Én nem csináltam semmit, csak festettem. Őrjítő, inekО kora zajt csapnak. Nem tudok koncentrálni. Dóri: Az istenért, nehogy koncentrációs táborba vigyenek* Dani: .Semmiféle táborba nem megyek. A béke táborba sem. lagányosan akarok élni és dolgozni. Az élettől és a haláltól távol* ielpesen egyedül - az egész világgal* Dóri: /térdre veti magát, átkulcsolja Dani térdét/ Legyünk ketten egyedül. Könyörögve kérlek: vigyél magaddal. Dani: Hova vigyelek? Dóri: Egy semleges országba, vagy a halhatatlanságba. Nekem mindegy. Dani: Oda én megyek, le csuk maradj szopen a hazádban. Ne belém esi.-paszkodj, kapaszkodj a történelem kerekébe. Az idő és a sebesség egyéniséggé csiszol majd. Félté-