Művészkocsma; Q 5831

40 О Lidia: Hát, Mihályra - nagyon. Jóska: És akik utána következtek? Lidia: Bántani akarsz? Jóska: Nem, a világért sem. Tényleg érdekel. Nézzük csak... Bálint? Lidia: Bálinttal nem volt probléma. Őt akkor ismertem, amikor nyakig voltam a politikában. Bálint a művészet inkarnációja volt. Keveset beszélt. És mindig a festészetről. Én se beszéltem - gondolom, éberségből. Meg nem is azért találkoztunk, hogy beszélgessünk. És ő est nem nagyon titkolta. A nyíltsága lefegyverzett...Teljesen rendjénvalónak találtam, hogy ő csak a művészethez hü. Egy fiatal nőhöz, aki emellett fiatal párttag is, miért lett volna? Amikor negyvenkilencben lecsukták, összekuszálódott bennem minden. На б bűnös, ki ártatlan? Senki. Vagy mindenki.. .Akkor már csali magammal beszélgettem. Az volt életem legborzasztóbb csendje. Tele suttogással, árnyakkal. . .Féltem. Jóskas Mért nem irtál? Ha tudom, otthagyom a kereskedelmi kirendeltséget és hazajövök Brüsszelből. Lidia: Még az hiányzott volna, hogy téged is lecsukjanak, mint Bálintot. Jóskas Hát nem szerettem volna vele közös zárkában...De, ha itthon vagyok, nem veszed nyakadba Paulát, a gyerekkel. Lidias Még álmomba se mertem egyedül lenni, azokban az időkben. Együtt aludtunk lent az alkovban, mind a hárman, összebújtunk, mint viharban az állatok. Olyan jó istálló-meleg volt. Néha még vágyom is utána.