Művészkocsma; Q 5831

- 24 Paula: Milyen közönséges! Lidiának igaza van, ha... Jóska: Lidiának mindig igaza van. /kimegy. Kintről hallani, amint a kutyát szólitja/"Péter, Péter!...Gyere, öregfiu. Megyünk sétálni..." Fent, a pihenőn, megjelenik Lidia, lassan jön lefelé a lépcsőn, közben kibújik maszatos munkaköpenyéből. Lidia: /lent ledobja a köpenyét, lustán nyújtózkodik /Fáradt vagyok, Dia...halélfáradt. Paula: Mindig ezt hallom tőled. Mindennap lejársz, mint a felhúzott óra. Aztán újra felhúzod magad, ha tenni kell, vagy dönteni valamiben, egyszerre fáradt leszel. Lidia: /ijedten/ Ügy? Szerinted most tennem kellene valamit? Paula: Férjhez kellene menned. Lidia: Ja. Persze. Ls kihez? Paula: Valamelyikhez. Lidia: /ásitva/Teljesen igazad van / szünet. Bálint nem telefonált? Paula: Bem. Lidia: Pedig megigérte. Paula: Biztosan azért nem telefonált /Szünet/Szegény apád olyan volt, ha valamit megigért... Lidia: Talán rossz volt a telefon. Paula: /hisztérikusan kiabál/Nem! Bem!...Bem a telefon rossz. Bálint nem működik. Lidia: Megőrültél?...Mit ordítozol? Paula: Apádról beszélek. Bem hallod?De azokró

l nem lehet veled. Rájuk nem akarsz emlékezni. Soha, egy gyertyát nem gyújtasz. Egy könnyet nem ejtesz...Az évfordulókon nem gyá-