Ördögárpa; Q 5829

/már az ajtónál van/ Eszti...! De azt nem ajánlom, hogy valaha is visszagyere! Meg se köszönhetem? Nekem itt a helyem! /már a kilincset fogja/ Úgyis elmentél volna, én tudom, de most már nyugodtan mehetsz!... András itthon lesz és ón vele maradok! Isten veled... /rákiált/ Jön! /a sparhet felé mutat/ Állj oda!... Ha majd intek, tűnj el szó nélkül! /a sparhethez áll/ /kócosan, kigombolt inggel, kimerülten betámolyog, megáll az ajtóban és Esztire néz/ /lassan odamegy hozzá, karon fogja és az asztalhoz vezeti/ /hagyja magát, lerogyik a székre és előrehajol/ /nyugodt, határozott hangon/ Hozok egy pohár vizet... /a szekrényhez megy,vizet hoz és amikor Andráshoz ér és nyújtja, közben Imrének int, hogy tűnjön el/