Ördögárpa; Q 5829

/András/ Eszti: Patainé: András: Eszti: Andris: Eszti: András: Patainé: András: - 53 háttal az otthoniaknak! kigombolja a kabátot, a mellényt és az ing nyakát/ /a szekrénynek háttal támaszkodva áll és mozdulatlan arccal nézi a férjét/ /hol a sparhetnél forgolódik, hol meg leül a heverő szélére és közben félénken pillantgat a fiára/ /mint előbb/ Otthagytam őket... /nagyot sóhajt/ Ha minden bajtól ilyen könnyen lehetne szabadulni?! /tárgyilagosan/ Nem választottak meg? /inkább felfelé néz/ Nem, hál,istennek! /mint előbb/ Azért nem kellett volna inni/./ Nem szoktál. /nem néz Esztire, határozottan, de nem gorombán/ Ittam... három decit/.. Most kellett/ /lassan a fia háta mögé megy es óvatosan/ Mi van, András? /félig visszafordul; nem gyűlölettel, de keserűséggel és hangosan, hogy ne csak az anyja, hanem az apja is biztosan meghallja/