Ördögárpa; Q 5829

- 35 Eszti: Indul a vonatom. Imre: /megáll, közel Esztihez, mosolyogni próbál/ Holnap minden esetre hazamegyek... Hátha nem is olyan forró az a leves...? Eszti: /szembenéz Imrével/ Mo/st az egyszer nem ugy lesz, ahogy te akarod... /lefelé néz/ András mondta..• /újból Imrére néz/ Arra meg ne számits, hogy ándrást rá tudod venni, hogy maradjon... Nem is lenne jó... egy faluban... Ő az egyik utcában, én a másikban... András megérdemli, hogy találjon valakit. Valaki mást... Joga van hozzá, mint mindenkinek... Ő nem tehet semmiről... Én mentem gyerekésszel ebbe a házasságba... Azóta sokat öregedtem... Nem akarom tovább keseríteni sem őtj: sem magamat... /az ajtó felé indul/... A többi nem rám tartozik... Imre: /az ajtónál megfogja Eszti két vállát, az arcába néz és csendesen/ Eszti!... Én tudom, hogy ha te akarod, András otthon marad...' Eszti: /kirántja magát Imre kezei közül; szinte sikoltó kiáltással/ Én nem akarok senkitől,