Ördögárpa; Q 5829

31 /Eszti/ akinek sose volt semmije... az olyantól meg félnek ... mondanak rá mindent... Ha szól, a szavát kicsavarják, csakhogy távoltartsák. .. Nagyon összefogtak. •. Még az apja sincs mellette... András tudja, de hallgat, mert: neki mindegy...* Imre: /nagyot sóhajt, aztán keményen, határozottan/ x'Pedig, csak Andrásnak kell otthonmaradni! Én... egyelőre, nem mehetek haza! Eszti: /talán egy árnyalattal szelidebben az eddiginél/ Ores az orvosi állás.-.. Téged emlegetnek. .. A lakás is készen... Csak a festés hijja van... Imre: /durván közbevág, kiabálva/ Nem mehetek! Értsétek meg! Eszti: /visszazökken a SZÍVÓS, gépies hangnemébe/ András azt mondja, ha te nem jössz, ő akkor is megy... Téged kitaníttattak, 5 meg eleitől otthon volt... Az ő lelkén nem szárad ha az öregek maguk maradnak... Imre: /hanyattdöl a fotelba és igyekszik kedélyes fölénnyel beszáni/ Hallod-e sógorasszony?