Ördögárpa; Q 5829

- 26 /Imre/ Eszti: Imre: Eszti: Imre: magát és még azzal a mozdulattal elveszi Eszti retikiiljét/ Tegyük ide az asztalra és ülj kényelmesebben, mert igy azt hiszem, hogy vendégnek érzed magad... pedig még a sógorod vagyok... /tréfálni akar/ ha jól tudom? /elengedi a retiküljét és a látszat ked$ véért egy kicsit kényelmesebben ül/ /előrehajolva beszél, szeretné megtörül Eszti idegesitő szótlanságát/ Mesélj!... Apám, hogy van?... A szive?... Hát anyám?...

1 Heg András? Hogy vagytok mindnyájan?... Az esküvő óta nem találkoztunk... Négy hónap ! • • • De hát nem -vagyok már szabad diák.. I /Лет veszi le a szemét Imre arcáról és csendesen, komolyan, görcsös határozottsággal beszél/ Apád fekszik... az orvos azt mondja, hogy még jó darabig nem kelhet fel... /hanyattdölve a fotelban, mélyebb részvét nélkül/ Hát igen... a sziwel nem lehet tréfálni... na, de az apám!... Elrúgja ő azt