Ördögárpa; Q 5829

% 23 /László/ /feláll, lassan elindul az ajtó felé, pár lépés után megáll és ugy fejezi bej nem fordul László felé/ Amikor otthon kalászt dugtunk a kabátunk ujjába... /mutatja/ Én ördögárpávat csináltam, mifelénk az volt a sok... Vigyázni kell vele í... Ha egyszer bedugtuk a JULászt, mozgatni se igen kell a kart... magától is felmászik a hónunk alá... /közben megszólalt a déli harang szó/ Imre: /Lászlóhoz, félreérthetetlen hangsúllyal, mint aki elköszön/ Harangoznak! x Eszti: /belép; nagyon szép nő; visszafojtott belső feszültség tükröződik értelmes arcán; kemény arckifejezése egész idő alatt csak árnyalatokkal változik; gondterhelt és szomorú, de mindenképpen titkolni igyekszik és ezért félszegnek, gépiesnek, sőt ridegnek is látszik; megáll az ajtónál, hallja László utolsó szavait és Imrét nézi; Imre pár pillanat elteltével veszi észre, László pedig csak Imre meglepődött arca láttán