Mirmilák; Q 5822

/7 о/ Ahogy megláttak bennünket,gyorsan odébbálltak. Nem tudom,mi van azon szégyelnivaló,hogy együtt járnak...Igaz,te sem vennéd szívesen, ha apud most ránkjönne. Nita:De csak ót nem venném szivesen.Más jöhet! Rokon,ismerős,ismeretlen.Mindenki láthat veled .'...Mindenkinek szeretném megmondani, az egész várost,az egész világot telekiabálnám vele. Gabi:Mivel? NitaíA szerelmünkkel! //csókolóznak// Gabi:Te Nita! Nita:Mi van? Gabi:Hem értem az öregedet. Nita:Mit nem értesz rajta?...Félti a kicsi lányát, mint minden rendes szüló. Gabi:De tőlem?...Hiszen ismer.Már fél éve a keze alatt dolgozom.6 az osztályvezetőm...A legprecízebb munkát is rám meri bizni.Jóska meg Ica ketten nem kapnak olyan fontos munkákat,mint én. 6k csak sablonmelókat kapnak,én meg precíziós gépalkatrészeké t,szerelvényeke t. Nita:A munkának semmi köze a szerelemhez.bs a szerelemből soha nem lesz munka. Gabi:De van köze egymáshoz a munkának és a szerelemnek. Közvetve van...Legalábbis a jelen helyzetben.