Mirmilák; Q 5822

/7 о/ Károly:Mainapság már nem divat a kripta. Locsi:Nem is divatból,hanem megnyugvásból. Károly:Megnyugvásból? Locsi:Abból.Hogy én is éltem valamiért.Hogy maradjon emlék utánam. Kéroly:Hagy maga emléket maga után kripta nélkül is. Locsi:Mit? Károly illát a gyerekeit. Locsi:Az nem igazi.Egyszer azok is meghalnak.De a magam készitette erős betonágy örök emlék marad.Előre befizetem a sirhely bérét, ötszáz évre.Jó erősre keverem a betont.Ha ötszáz évvel dacolni bir a sirom,utána az utókor műemlékké nyilvánitatja a koporsómat,benne a csontjaimmal. Károly:Ez mire jó magának? Locsi:A nevemet gránátkőbe vésve őrzöm majd a fejem alatt.A Locsi név évezredet múlva is fenn fog maradni.Királyok,államelnökök,művészek,sportolók neve már rég feledésbe merül,de az én nevem örök lesz. Károly:És gondolja,hogy a neve hasznára válik az utókornak? Locsi:Igen. Károly: Mennyiben? Locsi:Annyiban,hogy az akkori,de rólunk szóló történelemkönyvben könnyebb lesz a mi korunkat megmagyarázni,ha eredeti nevek állnak az