Mirmilák; Q 5822

/7 о/ elkomolyodottjs azóta,ha meglát,mind

ig abbahagyja a nevetést,a mosolygóst.A mosolyt, mellyel állandó vidámságban tudja tartani a környezetét.De csak ha én nem tartozom a környezetéhez. Ica:Én csak szívből tudok szeretni.És csak hozzám méltó fiut. Mirmilók:Átkozom .^agamat .Magamat és az időt ,mely eljárt fölöttem.Hogy öreg lettemmagához. Átkozom magamat.Magamat és a családomat, Magamat és az egész élettapasztalatomat. Ica:Ne átkozódjon!Ne színészkedjen! Mirmilák:Én színészkedni?Én?...Icuka,hogy

an képzelhet ilyentTHogy negyven éves fejjel képes lennék szinészkedésre,képes lennék hazudozásra? Ha nem lesz az enyém és kitudódik az,hogy miket on'

1

1 am magának,neve tséges leszek. Nevetséges és lenézett leszek. IcaíNe féljen!Nem szólok róla én senkinek.Csak hagyja már abba! Mirmilák:Nem félek én...Hát éppen ez az,hogy nem félek.A szerelem vakmerővé tesz.Ha félnék, nem ozólöék egy szót sem.De az,hogy beszélek, azt bizony itja,hogy nem félek.Miért nem félek? Mert a szerelem vakmerővé tesz. 1са:Кеш firtatom az érzelmeit, tülönösen nem a beszédén keresztül,mert beszélni,azt nagyon tud.