Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

/Feláll ós középre jön./ Hát ez már aztán... Ne kapt jak többé fizetőst, ha ilyet valaha hallottam: Írástudó kutyát Pedighát végtére ez sem lehetetlen. Miért is ne? Csakhogy irni, az még nem minden... a fontos az, hogy helyesen Írjunk. A helyesíráshoz pedig csak nemesember ért. /Visszaül, lefelé néz, mintha egy kutyá' V , hoz szólna./ Ugy ám; mert csak ÖLgy egyszerűen fekete jeleket firkálni egy lap papirra, ahhoz a kereskedők is értenek, sőt, még némely jobbágy is, de az ő Írásuk többnyire csak gépies: ne vesszők, se pontok, se stílus. / Egyszóval: meg voltam lepve. /Előveszi tollát./ Hadd mondjam el: egy idő óta néha olyan dolgokat látbk ós hallok, amiket teremtett lélek se látott-hallott • még soha. "Nagyszerű. Követni fogom ezt a kutyátf megtudom, ki légyen és mit gondol." /Gyorsan./ Kinyitottam az ernyőm és utána eredtem a két hölgynek. Befordultak a Gorohovaja-utcába, aztán a Mescsanszkája és a Sztolnarnaja utcán át a Kokuskin hid felé mentek és végűi megálltak egy nagy ház előtt. "Dehiszen ezt a házat én ismerem. Mi ütött belém, hogy rögtön rá nem jöttem? Hát persze, ez a Zverjkovház. Ház... hát inkább kaszárnya. Mindenfajta ember él itt: szakácsok, utazók. Sőt, kollégáig is szoronganak benne, egymás hegyén-hátán, szegények. Köztük egy jó' * . barátom; csodásan tud trombitálni. Ö a harmadikon lakik. A hölgyek azonban meg sem álltak a negyedik emeletig. "Jó, mára elég ennyi, de a helyet megj gyzem /Hagy koncentrációval ir./ és al alom adtán utána nézek a dolognak." /Átolvassa, amit irt./ "A régi, mindennapi köpenyembe bújtam... Szakadt az eső... Megáll egy hintó..."